Marhatenyésztő gátőr

A gáti szénára esküszik Garzó Elek, aki a Kettős-Körös jobb partján hízómarhatartással foglalkozik. A főállásban gátőrként dolgozó gazda azt a kisembert testesíti meg, aki bölcsen, pályázati pénzek és kölcsönök nélkül apránként, óvatosan halad előre az állattenyésztők egyszerűnek nem mondható útján.

Legfeljebb csak a belvíz szorongatja a köröstarcsai gazdát, Garzó Eleket. Pénzintézetek munkatársai sem zaklatják az állattartót, kölcsöne nincs, pályázatokon sem vett részt, igaz, egyszer egy kisebb hitelt felvett, amikor földet vásárolt. De ez már a múlté. Egyszerű, dolgos ember Garzó Elek, aki főállásban gátőr. Felesége mezőgazdász. Tizenhat éves fiukkal és állandó kisegítőjükkel, Sanyival művelik a harminchektáros szántóföldet és legelőt, s gondozzák a több mint hatvan hízómarhát.

A Kettős-Körös jobb partján elterülő birtokon hét tehén is otthonra lelt, a szarvasmarhák tejéből a borjakat etetik. A tejből marad arra is, hogy a háziasszony sajtot és túrót készítsen a családnak.

„Édesapám is gátőr volt, a munka mellett háztájiként tartott állatokat, eleinte birkákat. Ha nem árad a folyó, ráérős a gátőr munkája” – mondta Garzó Elek, aki 1995-ben vette át apjától a stafétabotot. A következő években a gátőrház mellett telket vásárolt, ahol felépítette az első istállót. „Óvatosan egy kis csík betonozással kezdtem, majd apránként, ahogy sikerült egy kis pénzt összespórolni, építettem tovább az istállót. Szinte mindent saját kezűleg, kalákában eszkábáltunk” – mesélt a kezdetekről a köröstarcsai gazda.

Garzó Elek saját erőből igyekszik az egyre szigorodó állat-egészségügyi előírásoknak is megfelelni, a hitel szó hallatán összehúzza a szemöldökét. „Szinte napról napra változik a hús átvételi ára, ebben a nagy bizonytalanságban jobb, ha addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér” – mondta, majd megemlítette, hogy az év elején kicsivel többet fizetnek a marhákért. Január-feb­ruárban négyszázhatvan forintot kapni a magyar tarka, vagy népiesen a „piros” kilójáért, míg a holstein-fríz marhák élősúlyának kilogrammja háromszázhetven forintot ér a piacon. „A magyar tarka költségei a kezdeti időszakban nagyobbak ugyan, de később már költségkímélőbb a tartásuk, és a húsuk is sokkal finomabb” – mondta.

A gazda legnagyobb részt vásárolja a borjakat, igaz, a hét fejőstehén is hozzájárul a szaporulat bővüléséhez. A magyar tarka napos borjai hatvan-hetvenezer forintot kóstálnak, míg a holstein-fríz már huszonöt-negyvenezer forintért is megvásárolható. A magyar tarkát hétszáz kilogramm felett adja le a gazda, a holstein-fríz hatszáz-hatszázötven kiló felett kerül vágóhídra tizenhat és huszonegy hónap nevelés után. Saját föld híján az állattenyésztés veszteséges lenne. Garzó Elek családjával hetven hektáron gazdálkodik, amelyből ötven hektárt tesz ki a szántóföld, néhány hektár a legelő, míg a maradékon lucerna nő. A szántón silót és szemestakarmányt termelnek. Az udvaron hagyományos góré áll, ahol a kukoricát csövestől tartja a gazda, mindig annyit morzsol, amennyire az etetéshez feltétlenül szüksége van. A gát, amelyet őriz, hat és fél kilométer hosszú, évente kétszer vágja le és takarítja be rajta a gyepszénát. „A gáti szénánál nincs jobb takarmány” – mondta a gazda, amit tiszteletből akkor is elhiszünk, ha Garzó Elek csak viccnek szánta a megállapítást.

Wiedemann Tamás